Méregtelenítés dr. Steinbergerrel - 2.nap

Túl vagyok a második napon is.

Lassan már pszichológiai és önismereti tréning válik a kúrából.. a mai nap is inkább erről szólt, mintsem a méregtelenítésről. Sőt, ez a bejegyzés nem a megszokott hangulatú lesz, úgy felkavart néhány gondolat, hogy muszáj kiírnom magamból.

Mennyire értékes az étel! Nem mondom, hogy éheztem ma, viszont ezzel a kis megvonással is teljesen átérzem azok helyzetét, akik sajnos olyan kiszolgáltatottak, hogy nem jut napi szinten egészséges táplálék (semmilyen táplálék..) az asztalukra.
Minden egyes falatot meg kell becsülni.
Ahogy ezeken gondolkodtam rájöttem, hogy mennyire önzők vagyunk és olyan kicsinyes dolgokkal foglalkozunk, mint a hány centi a mellbőségem, mekkora a farkam, milyen ruhát vegyek meg legközelebb.
Pedig az életben sokkal és sokkal fontosabb dolgok vannak.
Kezdjük ott, hogy mennyire felesleges dolgokat vásárolunk össze, mind ruhákat, mind ételt, majd dobjuk szépen a kukába. Sokan mondják, hogyha én nem eszem meg, Afrikában kinek lesz jobb attól? Igenis jobb lesz. Tudd mennyire van valójában szükséged, ne pazarolj, hiszen másnak egy-egy falat akár az életét jelenti. De ne menjünk olyan messzire.
Nekem van egy elméletem arról, hogy miért nem veszem el a szórólapot. Lehet nincsen alapja, de nagyon bízom benne, hogy ez a dolog működhet akár. Ha látják, hogy az emberek nem mutatnak hajlandóságot a szóróanyagok olvasása iránt, hátha beismerik, hogy valójában erre nincs szükség, nem pazarlunk erre több papírt, így nem kell több fát sem kivágni.
Ugyan ezt gondolom az ételről is. A megmaradt termékeket szeretetszolgálatokon keresztül el lehet juttatni a rászorulókhoz, így ténylegesen az kapja meg, akinek a legnagyobb szüksége van rá.

Forrás: pinterest

A mai napnak a másik felismerése az volt, hogy hiányoznak az ízek. Nem volt rossz a napi ital, viszont minden egyes ételnek fel tudtam volna idézni az ízét a számban. Mennyi ezer és ezer különleges íz van! Más és más karakterű ételek, italok! Egyszerűen csodálatos, hogy mennyire különböznek és milyen változatosak!
Az biztos, hogy ezek után sokkal, de sokkal jobban odafigyelek arra, amit éppen elfogyasztok, hiszen minden egyes falat egy élmény lehet.
Becsüljük meg azt, amit a Jóisten ad nekünk, élvezzük, amíg csak lehet, hiszen ki tudja, mit hoz a következő perc. Ezt igaznak tartom az ételekre, a kapcsolatainkra, a pillanatokra, minden egyes apró dologra az életben.

Ezután a kis könnyű bevezető után lássuk a mai napot:

2016.07.19. 8.10. Reggeli:

A mai üvegnek örömmel láttam neki, hiszem vegyes zöldségből készült lé volt, ami szerencsére nem volt sem túl édes, sem túl savanyú, a paradicsom és talán a zeller dominált benne leginkább.

Ezeken kívül volt még benne sárgarépa, cékla, uborka, savanyú káposzta, paprika, hagyma és néhány fűszernövény. Gyorsan lecsúszott az első pohár, ettem hozzá 2 db kenyeret (tegnap vásároltam BIO boltban, azt mondták ez a legjobb... ízre sajnos nem igazán) és próbáltam figyelni, hogy ezzel arányosan megfelelő mennyiségű folyadékot is bevigyek.

2016.07.19. 11.00. Tízórai:

A tegnapi napból kiindulva éreztem, hogy ezután jön majd a kritikus időszak, ezért a lehető leglassabban, minden egyes falatot ízlelgetve, rágcsálva fogyasztottam el a tízórai adagot.

2016.07.19 12.00.:

Próbáltam újabb és újabb feladatokat kitalálni, hogy mivel tolhatnám kicsit jobban ki az ebédet, kimentem egyet sétálni a környékre, nem messze van a Duna part, így legalább az elvonta a figyelmemet. Megfordult a fejemben, hogy titokban benyomok egy hamburgert, de rájöttem, hogy saját magamnak nem hazudhatok, és mennyivel jobb, amikor egy lapos has kacsint vissza rád a tükörből!

2016.07.19. 13.10. Ebéd:

Az ebéddel kicsit "csaltam", az 1,5 dl levet felhígítottam kb még 1 dl vízzel, majd megmelegítettem és kenyér darabokkal eszegettem. Mint egy rendes leves! :)

2016.07.19. 14.00.:

Az egyik kedves kollégám elkezdte ecsetelni, hogy milyen finom volt a hagymás máj, de ő mennyivel jobban szereti így és így elkészítve. A nyál összefolyt a számban. Ezt tetőzte egy banános krémtúróval, mint a reklámokban, lassított mozdulattal kiemelt egy kiskanálnyit és ízlelgette. Köszi. 

2016.07.19. 16.05. Uzsonna:

Már szinte szédelegtem a székről, de ismét megmentett az utolsó előtti adag és a rozs kenyérszeletke. Minden egyes étkezés előtt arra gondoltam, hogy mennyire kívánom már ezt a kenyeret, legalább egy kis falatot ennék belőle.. aztán amint beleharaptam sajnos újabb és újabb csalódás, szinte már savanyúnak éreztem és elviselhetetlennek.

2016.07.19. 18.50. Vacsora:

Az ebédből kiindulva ismét megpróbáltam feldobni az étkezést, a kenyeret megpirítottam, amivel sokkal, de sokkal elviselhetőbb íze lett. (Azért holnap veszek egy új fajtát.) A családi kóstoló ismét megvolt, egyelőre mindkét íz bevált itthon is. 

Summa

A mai napon nem volt túl nagy hangulat ingadozás, sőt nem is szenvedtem annyira.

Folyadékot ma bőven ittam, elég gyakran is látogattam a mosdót, de legalább volt egy kis mozgás is, mert máskor alig állok fel az asztaltól.

Lelkileg viszont a gondolataimnak köszönhetően kicsit jobban megviselt ez a nap, mint az előző. Ezek után törekszem én is jobban figyelni arra, hogy mi az, amire tényleg szükségem van, mekkora az az adag, amit tényleg meg tudok enni. Nyilván nem én fogom megváltani a világot, de ha csak néhány embernek sikerült felnyitnom a szemét ezzel, akkor talán nem volt hiábavaló a bejegyzésem.

Nagyon szívesen fogadok bármilyen észrevételt, ti hogyan vélekedtek erről a témáról, hiszen ahány ember, annyiféle látásmód, vélemény.

Sok puszi, holnap folytatás!
B.

Az első bejegyzést itt találjátok.